A kis 2 lábon járó veszedelem újabb rosszaságot eszelt ki. Felmászik a sarokülő tetejére, engem meg a szívroham kerülget, mert csak egy rossz mozdulat és már be is esik fejjel a sarokba. Most már nem merem egyedül hagyni a szobában, mert állandóan mászik felfelé. Hiába mondom, hogy nem szabad, ne menj fel, mert leesel, megütöd magad stb. le se tojja... Kinevet és azért is megy.. na de hiába mondtam, nem hallgatott rám és persze, hogy most este le is esett onnan. Annyi a szerencse, hogy nem a sarokba esett be, hanem az ágy felé, bele fenékkel a mózeskosárba. De még így is beütötte a kis buksiját. :( Volt ám sírás... mondtam neki, hogy ugye én megmondtam, hogy nem szabad stb... hát kíváncsi vagyok tanult-e belőle... Szerintem reggel első dolga lesz mászni megint felfelé... :S Már ki kellett üríteni azt a részt, mert pakolta a lámpát, az órát, mindent ami ott volt... Na most nincs már ott semmi, de ő akkor is felmászik. Felül a "párkányra", mint valami kis galamb és onnan nézi a tévét.. :)
Egyébként ma is nagyon rossz idő volt, de végre nem fújt a szél, úgyhogy lementünk egy kicsit sétálni. Június végén vissza kellett vennünk a sapkát és a kabátot.... :S
Utolsó kommentek